Szívem minden pórusa
Lágy hangon sugdossa,
S agyamban lüktet a vér,
De mindez mit sem ér.
Ha álmomban rámtalál
Beáll az agyhalál,
S az érzés sírba visz:
'Csak mondd meg neki, hisz
Így lehet boldog életed,
Mert minden elfeled,
Ha ezt meg nem teszed,
S lesz majd örök teled.'
Gyorsabban dobban a szív,
Bennem érzelmi csatát vív.
'Jaj, ó melyik veszít':
A remegés leterít.
A nagy szempár visszatekint,
S csak nézek rá, mint,
Ha többé semmi se fájna,
Elenyészõ, vak világba...
Artemiszia - november 17 2008 17:54:08
Ez egy tök jó vers.
Torma Zsuzsanna - november 18 2008 09:31:12
Kedves No14!
Szép szerelmes verset írtál.
Valamikor egészen fiatal koromban én is írtam egy verset, ami persze már nincs meg: "szemed egy égszinkék világba vezet, szemed fénye az útmutató, s én rohanok az égszinkék világban, mint egy földönfutó". Ez a néhány sor mindig megmarad bennem, de csak az emlékeimben.
