|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,226
|
|
Négy éve ugyanezt a rosszat éltem át,
Egy fiú miatt sírtam hosszú éjszakákon át.
Az maradt, aki volt, nem változott semmit,
Lusta lépni, magán kívül nem néz senkit.
S én mégis reménykedtem, hátha megváltozott,
Lelke, szíve, tán egész teste kárhozott.
Nem látja értelmét küzdeni értem,
Gondolja meg újból! - hiába kértem.
Eddig nem kellett harcolnia semmiért,
De ennyit sajnál megtenni Valakiért?
Szánalom, szenvedés, mi szívemben van,
Fájdalom, düh és bánat: mind egy dalban.
Persze késõbb rájön, hogy: hülye volt, nem kellett volna,
De akkor én már nem kívánom õt máshová, tán csak pokolba.
Máris sajnálja, tudja, hogy nem szabadna ezt tennie,
Pedig csak kicsit kellene magát megerõltetnie.
Egy-két jó szó, megtett romantikus lépés,
Nem értem! - tõlem ez olyan rettentõ nagy kérés?
Nem... nem hiszem, hogy ez lenne itt a legnagyobb gond,
Inkább az, hogy õ egy szeretni valóan lusta bolond. |
|
|
- november 27 2008 09:41:50
Kedves Hajnal0722!
Azt elhiszem, hogy valóban lusta bolond ez a fiú, de hogy szeretnivaló, azt már kevésbé. Szerintem ne reménykedj, keress inkább egy serény, tettrekész fiatalembert. Ne múljanak el évek hiába!
Egyébként jól rímelnek soraid, csak sajnos a versszakok szótagolása nem következetes. Néha túl hosszúra sikeredtek a sorok, szinte prózaszerû.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 27 2008 11:05:55
Köszönöm szépen a kritikákat...
jól esõ érzés olvasni a tapasztaltabbak véleményét... 
igyekszem |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
