Sötét hajad hullámai lágyan omlottak válladra
Törékeny tested belesimult óvó karomba
Emlékszem, csak álltunk, ölelve egymást szorosan
Te meg én - így éltünk mi, boldogan.
De egyszer rám szakadt az ég
S mindent elvesztettem, mi enyém volt rég
Nem láttam értelmét, hogy így tovább éljek
De életemnek mégsem vetettem véget.
Mint kóbor lélek az élõk között, úgy jártam én
Akkor jöttél Te, szõke hajú, angyali tünemény
Kedves lényed beragyogta életemet
Odaadó szerelmed gyógyította sebeimet.
Felidézem szemetek csodaszép ragyogását
Még mindig keresem az érzés hasonmását
Köszönöm, hogy egykor voltatok nekem
Általatok értelmet kapott az életem.
Torma Zsuzsanna - november 28 2008 07:54:12
Kedves Silverdragon!
A jó asszonyok megszépítik egy férfi életét... és mindent megbocsátanak. Örülök, hogy ilyen szépen megemlékezel róluk.
A sötét hajúról és a szõke hajú, angyali tüneményrõl is.
Jól rímelnek a sorok, bár a szótagolásban nem vagy már ilyen közvetkezetes. De attól még szép a vers!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
ancica1 - november 28 2008 10:36:15
Köszönöm a nõk nevében én is!!!
