Hiányzol,
Szívem sajog a fájdalomtól.
Lelkemben hatalmas az ûr,
A fejemben is nagy a zûr.
Félek nem hallom már többé a hangod,
Mi egykor hozzám kedvesen szólt.
Bár nem beszéltél velem mindig kedvesen,
De nagyon hiányzol nekem kedvesem.
Félek attól, hogy soha többé nem látlak,
S engem lassan megöl a bánat.
S lehet, nem nézhetek többé gyönyörû szemedbe,
Mely engem sokszor szinte égetett.
Hiányzik az ölelésed,
Mi oly boldoggá tett engem.
S hiányzik a csókod,
Mi mindig olyan jó volt.
Hiányzik az egész lényed,
Mi nélkül az életemnek értelme nincsen.
Szeretnélek újra szeretni,
S veled együtt új életet kezdeni.
Hunor - december 01 2008 13:47:36 különlegesen jó a versed, csak ugy áradnak belõled az érzések.Gratulálok.
Hunor.
marica - december 01 2008 18:56:03
szépen leírt vágyódás! talán elér a szívéhez annak akihez szól a versed, és viszonozz az érzéseidet
Szeretettel: marica
különlegesen jó a versed,
