|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fellángol a szén, majd izzik a zsarátnok
Vörösen izzik az acél, mint egy varázsbot
Aztán zeng az üllõ, újra lecsap a kalapács
Minden nap ilyen módon dolgozik a kovács.
Kezében nem csak patkó, nyíló virág terem
Csodálatos az ember, amíg új világot teremt.
Szénporos, izzadt arccal vígan dalol s nevet
Úgy örûl a munkájának, mint játékos gyerek.
Folyton egyre zeng az üllõ, kopog a kalapács
De az anyag ismét újra megmakacsolja magát.
Gyorsan ismét, megint csak forró tûzbe teszik
S izzóan formázzák úgy, hogy melegen püfölik.
Elhallgat az üllõ, most végre pihen a kalapács
Az anyag végûl is, mégiscsak megadja magát.
Izzó mérgében most még utoljára lilára kékûl
Mig a hideg vizben végre sisteregve elkészûl.
Nem mindenki hallott még ilyen csodás zenét
Amelyre az acél is végleg elveszti dacos erejét.
Látjátok, mire képes a kemény emberi akarat
Vasakarat, mely végûl, mint most, diadalt arat! |
|
|
- december 05 2008 10:43:13
Kedves Borsy László!
Itt vagyok, olvasom ezt a szép versedet, amelyben nagyon szépen végigvezettet a kovács munkájának folyamatát a kezdetektõl a végéig. Férjem tudná megmondani, hogy ez biztosan így van, ugyanis az Õ eredeti szakmája kovács. Az õ keze alól már (fõleg fiatalabb korában) nagyon sok munka kikerült: kis négykerekû kocsi (hû eredeti mása) elõszobafal, díszítéses kerítés, kandallóhoz való kiegészítõk és még sorolhatnám. Van, aki nem edzõteremben szerzi a bicepszét, hanem a vasas szakmában.
Úgy van, ahogy írod: a vasakarat végül diadalt arat!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. augusztus 11. hétfő,
Zsuzsanna napja van.
Holnap Klára napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
