A szomorú házak
is örömre várnak:
izzik a bánat,
- így ünnep elõtt.
Szállhat a gõze
az "úrvacsoráknak",
a mézeskalácsnak
- szép szíve tört.
Angyalok szárnya
verdes az égen,
rút - feketében
gyászlepedõt:
- szõnek a jónak,
az emberi szónak,
koldul az élet
- így ünnep elõtt.
lnpeters - december 17 2008 10:19:44
Szép és megrendítõ - sajnos nagyon aktuális.
Gratulálok!
Szeretettel:
P. Laci
(L. N. Peters)
Hedzsi - december 17 2008 13:39:49
:-DDDDDDDDD Annyira jó olvasni!!! Gyönyörû!!! És persze dallamos!:-))) Hmmmm.... és most megkívántam a mézeskalácsot:-DD :-ppp
Hedzsi - december 17 2008 13:41:46
Muszáj megint írnom, mert újra elolvastam (kétszer is) és egyszerûen annyira tetszik, hogy azt nem tudom szó nélkül hagyni. Lehet, meg is fogom tanulni kívülrõl!:-)
Barb - december 17 2008 21:12:14
Köszönöm a kedves hozzászólásokat!
Szeretettel!:-)
Marie Marel - december 17 2008 21:40:11
Kedves Barb! Úgy érzem, versed hozzám külön szólt. Ez is mutatja, milyen nagyszerûen írsz. Az olvasó személyesen érzi megszólítva magát és saját tapasztalatai, érzései révén értelmezi újjá az olvasottakat. Számomra-ezen az alapon- sokat mond a versed. Hangulatod megragadott.
Köszönöm.
Szeretettel: Marie
