Útra kelek én is, mint a néma vándor;
Ki lopakodva jár a csillagok fölött.
S éji álmokat hint messzi út porából,
mitõl újra él a szív két szünetjel között.
Nem kell a búcsú, ne ejtsetek könnyet!
Nekem a fény lesz majd az új hazám.
S a körbefonó virágillat megõrzi a testet,
mert holdmosolyból épül égi palotám.
Tudjátok a lélek, túl sebesen szárnyal!
Ma az égben repked, holnap földön jár.
Szeretete ott is csordultig lesz vággyal;
Csak a kéz lesz rejtett, ami nyújthatná.
Ma még írni tudok, még szerelem is éget,
de holnap talán csak árnyék maradok.
Õrizzetek meg, mint egy szép emléket,
akkor is, ha már túl messze haladok.
lenocska - december 18 2008 15:54:46
Köszönöm, kedves Manon. Szeretettel.Lena
lenocska - december 18 2008 15:57:38
Drága Elonor! Kedvességed nagyon jól esik. Igazán köszönöm. Szeretettel. Lena
szoszircsi - december 18 2008 23:30:30
[b]Könnyed, kedves,lágy, dallamos...tetszik ez a lélek-repkedés....szabad vagy úgy érzem...és gyönyörûek az árnyalataid...
Szeretettel[/b]
szí.
Dandiella - december 19 2008 00:10:23
Angyalian lágyan szomorú, és a dallama is magávalragadó.
lenocska - december 19 2008 17:25:03
Drága Szí! Nagyon köszönöm kedves szavaid. Szeretettel.Lena
lenocska - december 19 2008 17:26:14
Nagyon köszönöm, drága Dandiella. Szeretettel ölellek.Lena
