Menekülj! Rohanj! Fuss!
Ne is nézz hátra,
ne is figyeld, kinek a lába nyomán taposol.
Menekülj! Rohanj! Fuss!
Ûzne mindenki, kinek eszet töltöttek a fejébe,
de te nem hallgatsz egyébre
csak a zabolátlanul verõ,
és néha elcsendesedõ
megtörten ketyegõ szívedre!
Menekülj! Rohanj! Fuss!
Hangzik távolról és közelrõl,
baráttól és ellenségtõl:
Fogadd meg és add fel!
Menekülj! Rohanj! Fuss!
De kire hallgassak én?
Arra, aki a fülembe ordítja szavát,
aki az útra lök, hol csak a gyávák
indulnak el?
Vagy az alig hallható ketyegésre odabent,
ami pillantásomat a múltba vezeti vissza,
látja, hogyan issza fel könnyeimet a föld,
miközben az zúg fülembe:
Menekülj! Rohanj! Fuss!
És én mégsem mozdulok..
