Megint közeleg az az este.
Várom, cseppet se repesve.
Várom, csendben és erõsen,
csak egy kicsit eszelõsen.
Lehalkítalak magamban,
-de ott leszel mosolyomban-
felveszem ünnepi arcom,
szüneteltetem a harcom.
Körbevesz megint a család:
Rád ürítem magányom poharát.
Kívánok Neked gyönyörû ünnepet, és sok örömöt, hogy a magányod csillapítsa a szeretet.
Az biztos, hogy egynek itt vagyok, aki szeret Téged!
Nagyon szép ez a versed is!
Gratulálok: Barb
Marie Marel - december 19 2008 20:58:02
Kedves Barb! Tudom és tiszta szívbõl köszönöm. De azért...hiányzik ilyenkor. Nagyon. :-(
sziszifusz - december 19 2008 21:14:19
Szomorú, ha valaki akit nagyon szerettünk, már nem lehet velünk!
A karácsony nem csak az élõk szeretetérõl szól.
Egy kicsit az emlékezés ünnepe is.
