Ezernyi csillag szórva
Ezüst szikráit a hóra,
Ünnepi színt ölt a fény
A lágy paplan puha ölén.
Fenn már sötétlik az ég,
S Most várunk kicsit még...
Hegyként tornyosul a vén fenyõ,
Szemünkben karácsonyfává lép elõ.
Gyerekhad vonul a hófehér tájra,
Hógolyókat ontva egymás sapkájára.
Zúg, suhan a labda,
Mint jeges alma,
És a gyermek sikoltva, nevetve,
A lövegek elõl vetülve,
Csobban újra a hóba,
S hószemcsék szállnak a magasba.
...Most tökélyt szeretnénk,
S, ha jobbá tehetnénk...
Várna a fa ajándék ünnepi vacsora,
Millió öröm, mosoly és csoda;
A narancsillat, a fényes gyertyaláng,
A mézeskalács mind, de mind boldogság.
A kipirult arcokon
Ül a boldog izgalom
S a szeretet felragyog;
Szívünk egymásra mosolyog.
