ezt az oratóriumot álmodom
minden nap újra és újra
fenséges és komor látvány
fogad magába
amikor a harangozó
ajtaját kinyitom
csigalépcsõn c
siga-lassún kapaszkodom
négykézláb
a toronyban az i
mádság magas régióiba
hullok hanyagul
nem merek lenézni
e szent helyrõl
félek mélységbe
veszni testemet
nem engedem
az ég sejtelmes
sóhajainak remegésében
óriás-hangok suttognak
reitinger jolan - december 22 2008 15:02:44
A magad templomában szép imát mondtál, s ha önmagadban nézel nem kell a mélységektõl nem félned.
Szeretettel Joli
