|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Hittem benned,
lelkem kertje virágokkal
volt tele,
s most eltiporva, haldokolva
hullnak sorra a porba.
Emberi lény, hogy érezhet így,
azt hiszi mindent megtehet,
sárba lökni, lelkét taposni,
amíg ki nem ont egy életet.
Belém hasít a fájdalom,
nincs levegõm,
összeszorul mellkasom.
Feladni, azt nem ,
élni akarok,
kiáltani, hogy itt vagyok!!
Szólnék, de inkább
magamba fojtom,
csak a könnyeimmel küzdök folyton.
Elcsuklik hangom,
nincsenek szavak,
megpihennek,mint levelek
az avar alatt.
Tûrni?- de meddig,
erõm már alig.
Hova?- ez itt a kérdés?
Nincs menekvés.
Megbocsájtani nem fogok,
ha utolsó leheletével kér,
akkor sem tudok. |
|
|
- december 23 2008 21:48:44
Kedves Taygeta!
Van úgy, hogy nem tudunk megbocsájtani, lehet, nem is kell!
Talán így karácsony elõtt, mégis átgondolhatnád utoljára.
A versed nagyon jó felépítésû, és szerintem a rímekkel sincs baj.
Szeretettel kívánok békés karácsonyt.
Szisz |
- december 24 2008 08:29:19
Ejnye! Mi ez a hangulat így Karácsony tájékán? HE!? Az írásod pompás, de valami hiányzik belõle.... .vagy csak én látom így? Remek!!  += |
- december 24 2008 18:12:42
Drága Taygeta!
A versed jó -a tartalma fájdalmas.
Igaza csak annak van, aki megbocsát. Hát bocsáss meg - de lépj túl a problémán. Ha személy, rajta is. Kezdje tiszta lappal másutt.
Fel a fejjel! Értékesebb ember vagy Te annál! |
- december 25 2008 00:20:57
Köszönöm mindenkinek, tudjátok nagyon megbántott, mint már sokszor, de most különösen fájt és ki kellett írnom magamból.
De a megbocsájtás az nem megy...... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
