Fájdalom hasít a szívbe, ha szakadék van elõtte,
Csak áll a szélén és nézi, madarak röpülnek fölötte,
De az embernek nincsen szárnya mellyel átjuthatna,
Egyszerûbb lenne ha a két part között egy hidat kapna!
De nincsen híd mi fölötte egyszerûen oda átvezetne,
Így csak a lelkemet juttathatom át egyben felette.
Pedig érzem ez érzés túloldalt is ilyen szomorú,
A távolság sajnos nekünk sajnos egy nagy ború!
Felhõk kúsznak a Nap elé amikor rájössz arra,
Hogy számotokra nincs csak a boldogság feladás.
Még egy pillantást a vetsz odaát, majd lehajtod fejed,
Bizony fáj a szerelem ha szerelmed nem lehet veled!
