Megint rutinszerûen használja
Szövetszétválasztó eszközét kezében.
Anatómiás csipesszel rásegítve,
Finom mozdulatokkal eltávolítja
A sebészeti varrófonalat.
Gyöngén patagzik vérem,
Mindebbõl semmit sem sejtek.
"Törlést kérek!" hangzik e parancs,
Röptében ketten mellém ugranak;
Aztán rögvest hordágyért kiáltoznak.
Csak megyek, szabad vagyok.
Sose észleltem ehhez foghatót,
Már- már fájóan elviselhetetlen érzés.
De még is! Itt feszít végre bennem:
Hm hát persze, megérte...
Oly boldog vagyok, mint még sohasem!
Eszméletlen katarzis kergetõzik fejemben;
Közben én száguldok a tengeren.
Pszichés állapotomról csak annyit: derülátó,
Mivel I am positive here.
Árva lelkek sora sem vélhetõ itten;
Joviális kedvvel bandukolok tovább,
Ha ez így lészen, egyre csak tovább...
Már- már otthonomnak tekintem a vizet.
Bár visszamehetnék most az egyszer ide!
Feltételezem alkalmam lesz még erre!
Mert ez egy rendkívûli észvesztõ állapotom.
Megfoghatatlan, elmondhatatlan- ez jellemzi-.
De még is!Mennyire érzelemdús látni mindazt,
Ami aznap délben megtörtént énvelem.
Hihetetlennek tûnik minden.
Véleményt nyilvánítani, természetesen!
Habár nem feltétlen érdekel.
Ezért az élményért: igen megérte élnem!
Várom: mégegyszer ott lehessek...
Nagyerdessy - január 03 2009 06:48:41
Ebben az írásodban én több egységre bonthatót látok, ami külön külön megállná a helyét, de így kicsit sokat akar mondani nékem, s nem értem, miért.
violator90 - január 04 2009 14:23:24
Köszönöm hogy véleményedet megosztottad velem
Hm hát gondolkodtam rajta hogy hogy gondoltad hogy több egységre bontható, nem igazán értem.Talán azért mondhattad mert nem értetted a történetet?.
De azért köszi
Viola
