Ha egyszer majd visszajössz,
nem kérdezem miért mentél el!
Ha egyszer majd visszajössz,
nem mondom meg miért engedtelek
én el!
Ha egyszer majd visszajössz,
mesélsz nekem!
Meddig úsztál a folyón,
vizek vadságáról,zuhatagok
gyönyörûségéröl?
Ha egyszer majd visszajössz!
Szemednek fényében megfésülködöm,
S ha kezed nyújtod felém nem fogom
meg azt.
Nem mondom meg miért engedtelek el megint.
S ha egyszer az angyalok énekelnek
nekem.
Minden dalt elküldök neked,
a mennyei fénnyel.
Üzenek neked!
gimenimillian - január 05 2009 22:18:02
Kedves Csaba nagyon tettszett a versed,olyan lélek simogató
szeretette:gimenimillian
szoszircsi - január 05 2009 23:24:35
[b]Szia Csaba
Gondolatokat.érzelmeket megmozgató a versed...megpróbáltam egy szuszra elolvasni,halkan,szinte suttogva...egy-két törést éreztem benne, de ettõl függetlenül nálam megtette a hatást...különös, titokzatos a hangulata...
gratulálok!!
/ kissé cáfolod azt, amit az egyik versemnél írtál...a líráról... de én ennek örülök
Szeretettel[/b]
szí.
Torma Zsuzsanna - január 06 2009 10:54:42
Igen, kedves Csaba, nagyon is titokzatosan fogalmaztad meg az érzéseidet ebben a versedben!
Mivel kijelented, hogy nem mondod meg, miért engedted el egykor és miért engedted el ismét? De ha dalban küldöd el neki,
talán ez is felér egy vallomással, hogy miért nem?
