behavazott koszorú
behavazott szomorú arc a föld alatt
behavazott emlék után mi maradt
mondd mi maradt
mi maradt számára a gálfalvi harangok kongásaiból
mi maradt számára szíbérai fogság elõtti lövész-árkaiból
mi maradt a sok elnyûtt cipõtalp rozsdás szegeibõl
mi maradt az 57 éves házasság évrengetegjeibõl
mi maradt gyermektelen szenvedés sóhajaiból
elnyelt csendek jajaiból
mondd mi maradt
sír alól már nem pislog ki a szomorú arc
már nincs sajnálkozás nincs érces-érdes hang
csak az emlékekben csak az elmúlt és elvesztett tegnapokban
a lélek fényösvényén elment
hátra sem tekinthetett
mert a sír mert a sír
mindent eltemet, mindent eltemet
azt is amit még megtehetett volna
azt is aki õ volt amíg
mezítlábas lépteivel melengette az ösvényt
sírja fölött behavazottan didereg a törvény
BeYu - január 17 2009 08:40:48
Hát gondolkodtam, hogy írhatok e vagy sem!? De elõbbi mellett döntöttem...
...kegyetlen törvényei vannak az életnek...ez a világ "rendje"! Egyébként szép vers...nekem tetszik...sajnálom, hogy szomorú...részvétem...arra a kérdésre, hogy "mi maradt?"...talán azt lehetne válaszolni, hogy emlékek...
Írtam ilyen témájú verseket, de nem ilyen megközelítésbõl...a 2. versszak nagyon elgondolkodtató...
gondola - január 17 2009 11:16:55
Szia Laleo!
Versed megrendítõ. Felölel egy emberi életet, mely bizony nehezen telt el. Azért remélem az öröm is jelen volt, hiszen nem egyedül járt az ösvényen!
Szépen megírtad!
reitinger jolan - január 17 2009 15:29:12
Ilyenkor elgondolkodom, hogy miért is küszködünk?
Örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel Joli
Nagyerdessy - január 17 2009 17:02:28
Sikerült megmutatnod, amit számomra akartál...
laleo - január 17 2009 18:48:10
köszönöm a hozzászólólásaitokat!
Egyébként szép vers...nekem tetszik...sajnálom, hogy szomorú...részvétem...arra a kérdésre, hogy "mi maradt?"...talán azt lehetne válaszolni, hogy emlékek...
