Vágyak völgyében csillog már a harmat,
Rózsát a fény a Nap hevére tár,
Huncut tövében vágy virága sarjad,
Kelyhének mélyén csók tüzére vár.
Add szirmodat, mert kéjre szomjazom,
Add szirmod, mert hiánya fáj nagyon.
Testem a vágyam lüktetõ adósa:
Megcsókolom, hiába fél a rózsa.
Forrás fakadhat, szikla meghasadhat,
A Hold, a Nap mehet, vagy elmaradhat,
Ha kéjes kínban felsikolt az égre,
Csak akkor lesz a forró csóknak vége.
Akartál, elvettél: tiéd a vérem,
Most itt vagyok, és nincs többé szemérem!
Taygeta - január 18 2009 18:53:14
Laci!
Nagyon tetszett. Különösen szeretem az alliterációkat, itt volt is egy pár.
Szeretettel Tay
gondola - január 18 2009 19:59:18
Szia!
Minden mindegy volt már Neked, csak jöjjön már a beteljesülés! Háááát, ez biz szerelem volt!
Szép hasonlatok, méltó a szerelemhez.
Maryam - január 18 2009 21:31:24
Lágyan olvadóak a szavaid...nagyon szép...
Maryam
lnpeters - január 18 2009 22:40:15
Nagyon szépen köszönöm!
Ez még most is szerelem - csak eltelt néhány év...
reitinger jolan - január 19 2009 15:33:00
és azóta is tart.
Nagyon szép.
Szeretettel Joli
lnpeters - január 20 2009 00:17:19
Gyöngy és Joli!
