|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fúj, süvít a szél, hajladoznak a fák,
alázatos táncot járnak földre hullott
falevelek ,meg megpihennek esőázott
porszemek ,hirtelen csend…
Elült a vihar… ázott madárkák tekintenek
kérdőn az égre,mond, meddig tart a csend,
de nem kérdeznek… üres tekintettel, révülten,
csendben, csak figyelnek….
Álmodoznak, békére s csendre vágynak…
tekintetükben ordít a fájdalom,de ők, csak
némán mosolyognak… nem kérdeznek,
nem sírnak, s nem panaszkodnak….
Alázatosan megalkusznak,várva a holnapot,
fénysugarat,ragyogó napsütést,de nem is…
csak egy kicsiny, pislákoló fényt, reményt,
talán egyszer végleg elül a vihar…
Talán egyszer… újra kisüt a Nap,újra lesznek
az égen fodros felhők,újra tud majd nevetni,
tenger fodros habjaiban, gyönyörben elveszni,
s talán egyszer… a lelke ismét fog élni….
s ismét tud majd szeretni....
|
|
|
- január 26 2009 07:27:43
Kedves Tigrincs! Nagyon jó a gondolat, melyben a viharvert fájdalmat képletesen tárod elénk. Kár, hogy a végén áttértél egyes számba, minden átmenet nélkül. ez engem egy kicsit megzavart. egyébként a képeid érzékletesek
Szearetettel: marica |
- január 26 2009 08:52:38
Kedves Tigrincs!
Mit Marica említ, egy megszemélyesítéssel,
rendbe lehet hozni.
"az égen fodros felhők,és Ő újra tud majd nevetni,"
Viszont nekem így is tetszik versed.
üdv : gufi  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. május 09. péntek,
Gergely napja van.
Holnap Ármin, Pálma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
