Háborog a lélek, ha nincs a testben nyugalma,
Háborog a szív, ha a Napot felhő takarja.
Széltől vörösen izzik az ég, ha fáj még a szó is,
Esőként hull minden könnycsepp, mégha olykor jó is.
A sírás bizony sokszor segít a belső béke visszaszerzésében. Nyugalmunk a fájó szavak és tettek miatt ritkán van, de a belső béke Napot csal oda is, ahol felhők takarják, és még a szelet is megszelidíti. Hát fel a fejjel!
Szeretettel: Ági
gufi - február 01 2009 10:56:31
Kedves Szerike!
Az ilyen eső után mind a természet,
mi is megkönnyebbülünk, és ezért van az, hogy olykor jó nekünk.
Négy soros versed, nagyon,nagyon tetszett.
üdv : gufi
gimenimillian - február 01 2009 16:35:42
Kedves Szerike kérdezd meg a lelked miért háborog,s kényeztesd a szived ,s lelked szép szavakkal,s kényeztesd
a tested boldog ölelésekkel szép lett a versed gratulálok
jomolnar - február 01 2009 16:47:44
Szép gondolatok, érzelemben gazdag sorok.
Gratulálok: jomolnar
era - február 02 2009 08:19:19
Tetszett nagyon a vers!
üdv.
era
gratulálok
