Kólcos
álmok
kergetik
a
holnapot.
Fehér
lepelbe
bújt
Valóságom
keresem.
Homályba
éltem
napjaim,
kísértetként
elvesztem.
Felébredek
lassan,
önmagam
rejtett
figurája
leszek.
Más
az
érzés,
de
megyek
mindig
előre.
Változásban
van
a
jövő.
Tudni
fogom
merre
tartok,
talán
nem
veszek
el…
gufi - február 03 2009 14:39:40
Kedves Maximum!
Nem vesztél el és megtaláltad magad,a múlt kérdésére,
mit akkor tetél fel, most válaszként írod le azt.
üdv:gufi
marica - február 03 2009 14:59:25
Kedves Maximum! Kitünő alkotás, remek képben megjelenített érzésében,és formájában egyaránt.
Gratulálok hozzá!
Szeretettel: marica
era - február 03 2009 15:18:50
Szép vers, szép formában, és képekkel!
üdv.
era
maximum - február 03 2009 15:20:43
Kedves Gufi és András! Azóta megtaláltam, amit önmagamban kerestem! Köszönöm szépen! üdvözlettel: maximum
maximum - február 03 2009 17:03:26
Kedves Marica köszönöm szépen!
heaven - február 03 2009 18:52:10
Kedves maximum!
Kívánom, hogy találd meg az utad!
maximum - február 03 2009 20:09:48
Kedves Heaven igyekszem...köszönöm! üdvözlettel: maximum
Maryam - február 04 2009 10:10:24
Szokatlan a vizuális forma, amit használsz, figyelem felhívó, akárcsak a tartalom. Rejtett igazságok vannak benne, elgondolkodtató. Jó úton jársz szerintem, a felismerés már megvan
Maryam
maximum - február 08 2009 17:03:25
Kedves Manon köszönöm!
maximum - február 08 2009 17:04:00
Kedves Maryam köszönöm neked!
Köszönöm szépen! üdvözlettel: maximum
