Zúzmarát tör
a hideg,
fehér morzsáját
hinti,
rideg keze.
Szórja szemetét,
zimankót hozva
a didergő
lelkekre.
Fákat tép
a februári
szél
deres lehelete,
megadásra
késztetve
a fáradt
ágat.
Utat engedve
megtörten
törik ketté,
fejét lógatja,
megszeppenve.
Vigasztalni,
cinkék jönnek
élelmet
keresve,
a tavaszról
elmélkedve.
Sürögnek,
forognak,
pörögnek,
röpködnek,
jobb időkről
mesélnek.
Este
közeledtét érezve
csendbe
költöznek
a didergő
lelkek.
Átadják magukat
a zord
időnek..
era - február 06 2009 14:03:17
Szép versedhez gratulálok!
üdv.
era
gufi - február 06 2009 14:05:01
Kedves Maximum!
Ilyen hidegvolt 2006-ban?
Versed hűen tükrözte a zordon időt,
A cinegég tetszettek a legjobban.
A didergő lelkeket meg nagyon sajnáltam.
üdvözlettel:gufi
maximum - február 06 2009 14:45:31
Kedves era köszönöm!
maximum - február 06 2009 14:46:16
Kedves Gufi! Igen nagyon hideg volt 2006 február közepén. Ablakból lestem a havazást, és néztem a cinegéket...így született ez a vers is .
maximum - február 06 2009 14:46:54
Kedves Elonor köszönöm!
maximum - február 06 2009 16:01:58
Köszönöm kedves Scarlett0611
.
