Tarka szirmokba öltözött
szóvirág-lerakat -
egykor ti fényes jelek,
hordoztátok a tartalmat.
Mára már felégette
minden lényegeteket
a megbomlott akarat.
Hitetlenül nézek rátok,
elveszett idenitással
pengtek a papíron -
Szívem falát hiába
kongatjátok immár,
nem rendülök rátok.
Képmutató formáitok
üresen lógnak létem falán,
Csak bámulom az eget,
mit fölém festettetek,
s szántóföldem fölé,
melyben az elrejtett kincs
nékem eltétetett.
Mennyire megcsaltatok,
hazug bálványaitokkal
elhomályosítottátok
a fényt szívemben;
De most felkelek én
s szétrombolom képeiteket,
összetöröm arcotok
hiú mosolygását -
lerántom rólatok a leplet,
megfosztom látszattól a lényeget,
kimondom a valóságot:
nincs többé szükségem rátok!
Örökbe fogadott: a SZERETET.
Peszmegne Baricz Agnes - február 08 2009 08:06:45
Kedves Zsanna!
Ugye nem vagy a szó tényleges értelmében örökbefogadott? Mert akkor versed brilliáns. Gratulálok!
Szeretettel: Ági
maximum - február 08 2009 11:07:08
Kedves Zsana! Gratula versedhez! üdvözlettel: maximum
winston - február 08 2009 14:58:28
nagyon tetszett
gufi - február 08 2009 18:53:33
Kedves Zsana!
Versed valóban brilliáns, nagyon össze szedett.
üdv:gufi
bZsanna - február 08 2009 20:06:32
Kedves harmat, maximum mse és gufi! Köszönöm a méltánylást! Nem gondoltam, hogy jó ez a vers; úgy látszik megéri teljesen a szívből írni valamit... Kedves harmat, valóban csak átvitt értelemben vagyok örökbefogadott..- hál' Istennek családban nőttem fel.. Nagyon aranyosak vagytok!!! Sok sikert Nektek!!!
Szeretettel, bZs
