Elhatároztam vízzé válok,
folyni fogok a csapból,
és hűs hegyi patakból.
Zubogni fogok le a hegyről,
kövek között pajkosan,
madárdallal kevereg majd szavam.
Megbújok az erdő mélyén,
elrejtőzök csendesen,
szeretettem és békémet keresem.
És ha engem megkeresnek,
magamból majd ezt adom,
aki iszik belőlem azt megnyugtatom.
Nem bánom ha ki is isznak
üres marad a meder,
mert mások öröme
számomra nem lesz teher.
Tenger leszek...
Vállamra veszem a hajókat
amik visznek sorsokat,
sodrásomtól lesz majd utuk boldogabb.
És ha vihar szele borzol
vadul csapkod erősen,
nem lázadok, sima maradok szelíden.
Kalózoknak gonoszsága
rajtam nem jut sehova,
elnyeli őket bölcsességem tajtékja.
A lakatlan szigeteket
közel viszem egymáshoz,
hogy senkinek ne legyen köze
a magányhoz.
Azt szeretném így legyen,
erre vágyik a szívem.
Ugye értesz Istenem?
maximum - február 08 2009 13:47:30
Tetszett a versed! üdvözlettel:maximum
gufi - február 08 2009 15:39:27
Kedves Cseba!
Remélem nemcsak a jó Isten érti hanem más is hogy mire vágyik
szived. Én is értem, hiszen szépen leírtad.
