Mi most jövünk a gyönyörök partjáról,
Pogány örömtől testünk még remeg.
Lelkünkben a kéj tűzemléke lángol,
Örömünkben tán új élet pezseg.
Belém csókolva újra él a lélek,
És csókollak: fogadj magadba, élet !
Eddig csak voltam: most már végre élek,
Szerelmünkből foganhat végre élet.
Barbár erők a gyengéd indulatban,
Simogatások tüzes áradatban
Özönlenek: árad velük a hit,
Hogy ami él, az összetartozik.
Egy törvény van, ezt zengi a Lét húrja:
Megváltalak, s Te válts meg engem újra !
ese23 - február 13 2009 07:43:26
Lenyűgöző! Eszméletlen megfogalmazás! Gratulálok!
nemeti6 - február 13 2009 11:23:23
Kedves Inpeters: Nagyon meg találtad ezt a verset.A pogány örömtöl testünk még remeg..... Szeretném megjegyezni :véleményem szerint a pogányok a legmélyebben hívő emberek.Igaz,hogy ezt nem nagyon fogadják el,de én ebben a szellemben olvasom írásodat.Tisztasága, érzelem gazdagsága mindketőtök számára lehet teljes megváltás.Gratulálok.Csaba
gufi - február 13 2009 11:31:03
Kedves lnpeters!
Valami felemelően tudtad megfogalmazni a beteljesülés utáni,
érzelmi vihart a teljes elcsendesülésig. Fantasztikus!!!!
üdv:gufi
Taygeta - február 13 2009 14:03:24
Gyönyörű, mint mindig. Boldog születésnapot!
Szeretettel Tay
maximum - február 13 2009 18:12:26
Kedves Inpeters fantasztikus...tetszik! üdvözlettel: maximum
lnpeters - február 15 2009 23:05:42
Nagyon szépen köszönöm!
