|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Kopogott a szerelem a szívemen,
Út porától a szemem védtelen.
Kökényszemed rámtekintett, elvarázsolt,
Futótűzként szívem, érted égett, lángolt.
Kábult lelkem, most könnyektől áztatva,
Kéri lelked, hogy te légy a vigasza.
Poros utamon szerelmet kerestem,
Felcsillanó remény lettél, lelkemben.
Foszlány emlékeim az úton sorvadtak, mint a kő,
Hagyom vándor utam, veled lelem meg a jövőm.
Simuljunk egymáshoz, most forró vággyal,
Szemedben fény csillogjon gyermeki kacagással.
Minden porszem a múlt rejtelme,
De a szívem csak a szívedet kereste.
|
|
|
- február 17 2009 17:30:45
Kedves Kormi37  "kopogott a szerelem a szívemen", "minden porszem a múlt rejtelme", ezekre csak azt tudom mondani csodásak , mint a versed ! Gratulálok! üdvözlettel: maximum |
- február 17 2009 18:08:04
Nagyon szépen irol a szerelemről kedves Kormi.Szerintem verseidben mindig csak egy szeméjnek irsz...én tiszta szivből örülök. |
- február 17 2009 20:03:29
A poros út következetesen végigkíséri a lélek vándorlását versedben.
De hiába megannyi porszem, a szerelem elnyeri végső jutalmát,
a szívek megtalálják egymást!
Szeretettel olvastam: Szisz |
- február 18 2009 07:34:41
Nagyon tetszett! Gratulálok!
üdv.
era |
- február 18 2009 09:02:27
Kedves Kormi!
Én is amondó vagyok, hogy verseidben mintha mindig ugyanahhoz a személyhez íródnának verseid. Mintha mindig csak ugyanazt a valakit keresed, szereted, és persze soha el nem feleded!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
