Fura ez az új érzés,
Honnan fakad, ez a kérdés,
Valahogy komorabb vagyok,
A szemeim sem nagyok,
Furán állnak és kiveszett a csillogás,
Nem látszik, milyen színpompás,
Talán ez lenne az út,
Vagy a mélybe rántó kút,
Vagy a felnőtté válás lépcsője,
Hogy senki sem von kérdőre,
Vagy egy lélek szállt belém,
És nem tudom eldönteni, vajon az enyém?
Vagy régi emléket őrző dolog,
Nem tudom magam sem mit gondolok,
Hogy mit teszek néha azt sem látom,
Lehet hogy az egész csak álom.
gufi - február 25 2009 17:38:57
Kedves Totika!
Ez a versed is tündérien aranyos lett.
üdv:gufi
Eve - február 25 2009 21:13:04
Kedves Totika08!Az emberek idővel változnak olykor nem veszik észre de te úgy látom észrevetted magadon bár nem tudod eldönteni hogy a változás nagy bonyodalom-e avagy sem.Tetszett!Üdv:Eve
maximum - február 25 2009 21:28:14
Kedves Totika bájos lett a versed! üdvözlettel: maximum
