Én az Ősszel hasonlítlak téged
Susogását, hangodat hallgatom
Tiszta zengésű mint a reggel
Az est bekerít rejtelmesen, szabadon.
Robbanékony csinosságod kiemel
Elérhetetlen mosolyodat a világ sajnálja,
Pilláid alatt a harmat cseppje
Szemeidet eldugod beásva.
Vágyódásod ott az estnek nyugvásán
Összerázkódsz hegedűként vonó alatt,
Elkábítsz mint bor ott a szőllőhegyen
S elmész, mint szél az estben, ki felhőkkel
Versenyt szalad.
Mindig is kérdeztem magamban: Ki itt a hölgy
Te, vagy az Ősz?
Oly nagy a hasonlat.
Torma Zsuzsanna - február 26 2009 09:23:22
Kedves Elemér!
Talán ennél csodálatosabbat nem is olvastam Tőled, vagy ez az egyik legcsodálatosabb verset a szebbek közül!
S micsoda hasonlatok! "Elkábítsz, mint bor ott a szőllőhegyen".
... hát igen... a bor már csak ilyen... a szőllőhegyen való elfogyasztása a legjobb. Amikor kimelegszünk a kerti munkában a friss levegőn... ezt én is tanusíthatom!
reitinger jolan - február 26 2009 15:50:54
Milyen volt barnasága nem tudom már.....
Igaz Juhász Gy. szőkeséggel írta, de ilyen érzéseket küldessz soraiddal.
Szeretettel Joli
maximum - február 26 2009 20:46:27
Kedves Iytop szép képek, és kifejező sorok! üdvözlettel: maximum
Taygeta - február 27 2009 11:51:07
Kedves Iytop!
Nagyon szépet írtál, gratulálok.
Szeretettel Tay
