Anikó! Neved, mint hegyi forrás
Zengő habja, oly tisztán csörgedez,
A légben kis szellőként lengedez,
Mint zsongó hangú tündér látomás.
Anikó! Neved csilingel, mint gyermekkacaj
Kislányunk hangján: csengve-bongva szól,
Ajándék Papitól és Mamitól,
Ujjongva zengő bársonyos moraj.
Anikó! Neved játékos dallamkoszorú,
Az ifjú mindenséggel egykorú
Ütemes álom, csillagpalota,
Lágy domb tövében álló pagoda,
Valóság-álom és álomvaló:
Anikó! Anikó! Anikó! Anikó!
gufi - február 27 2009 13:07:14
Kedves Laci!
Ismét elvarázsoltál.
üdv:gufi
ese23 - február 27 2009 17:00:53
Kedves Inpeters!
Szeressed még ezt a NŐT, hogy még sokáig írjál ilyen kedveseket!
T.: ese23
lnpeters - február 27 2009 20:36:31
Nagyon szépen köszönöm! Anikó a legszerethetőbb asszonyka a világon. Tőlem néhány méterre ül, itthon van, nemrég érkezett haza a kislányunk (az egykori Pici Tündér).
Szeretettel:
Laci
maximum - február 28 2009 14:57:03
Kedves Laci versed varázslatos .
