Egyedül, mint felleg bolyongtam
Völgyön, dombon át.
Mikor halmazát észrevettem
Rengeteg Nárciszt hullámozni...
Mind, aranyozott sokaság.
Ott hevertek előttem a part mellett
S talán a fellegeken túl.
Nem jön, hogy elhiggyem, virágok
Örök Napként mosolyuk, csillogásuk...
Szemeket szúr.
Fiatalos lendületük messziségben szárnyal
S ahogyan a völgyet jártam
Ezrével őket láttam.
Élő táncban himbálóztak
Hullámokkal versenyt jártak...
Hajladoztak szárukban.
Vidámabb nem is lehetnék
Én társaságát szeretem.
Figyelve figyeltem gondolkoztatóan
Ezt a gyönyört, nem jön, hogy elhiggyem.
S mikor a díványon pihenek
Álmodozva, lustán eszemben jut:
Emlékemben ének szólal...
De boldog is vagyok
A Nárcisz képzelt illatában, magányomban.
Én egyelőre megelégednék a hóvirágszőnyeg látványával. Sajnos nálunk még mindig arasznyi vastag a hó.
De képzeletben láthatunk, érezhetünk akár nárciszt, akár ibolyát, bármit ... boldog magányunkban.
Boldog magány.... ezt meg kellene írni!!!
Szeretettel: Ági
gufi - március 01 2009 11:42:51
Kedves Elemér!
Versed idézi suhanc korom.
Miképpen te én is jártam ilyen helyen.Kéz a kézben,
most megelevenedett.Jó volt átélnem,köszönöm neked.
üdv.gufi
genezisz - március 01 2009 17:47:11
Szia Elemér!
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet!
Legyen még sok ilyen csendéletben részed!
Ölelet: Laci
maximum - március 01 2009 20:00:18
Kedves Iytop szinte magam előtt látom a nárciszokat! üdövzlettel: maximum
Torma Zsuzsanna - március 02 2009 10:01:43
Kedes Elemér!
Gyönyörűség lehet ennyi sok nárciszvirágot látni egyben!
Én hóvirágokat láttam tegnap az erdőben, azt is nagy gyönyörűség volt szívemnek!
