kacagó szemeidben
hintázik
a napsugár
lelopja az égről
a felhőt
óriási szempillád
nincs fehérebb gyolcs
szemed világánál
benne veszik
ég kékje
s az átlátszó lagúnák
sirályok szárnyán
villanó fény
ha rám nézel
olyankor
rám nevet
az egész világ
ölel tekinteted
mint árnyakat
a sötét szobák
talán szíved is
benne dobban
hiába is tagadnád
gyermek szemeidben
a sóhaj a bánat
elveszik
mint tenger mélyén
a ragyogás
álomba, ha nyugszik
vihartalan éjeken
csillagok ragyognak
s te azokat nézed
mint a színpadon
legördülő
függöny
szempilláid
lezárják tekinteted
megpihen a minden
mert te az vagy
nékem
mint égnek a csillagok
tengernek a mélység
szívemnek az ölelés
mit kacagó szemeid
rejtenek nékem
minden nap
ha rád nézek
rea - március 03 2009 12:02:32
Csodálatos vers!Gratulálok!
Szeretettel:Rea
maximum - március 03 2009 13:15:06
Kedve Alkotklap versedhez nem kellenek a szavak, ezek maguktól beszélnek! Gyönyörűséges lett a versed, legjobbra értékelem . üdvözlettel: maximum
Santos - március 03 2009 16:03:24
Köszönöm Kedves maximum értékelésed.
Azt hiszem, egy kicsit bonyolult lett a nevem a legjobb azt hiszem az lesz, ha csak egyszerűen /alkotok /- nak neveztek, mint már más oldalakon is.
Még egyszer köszönöm
