Napkorong

(Csak egy örök álom) ...időzavar

Nyűgös éjszaka

Hjaj, - úgy ébredtem reggel, mint a "mosott szar"! - az éjszaka csak gondolkodtam, - és
gondolkodtam, meg csak...gondolkodtam.
- Tűsarok, három centi, lépcsőfok.
Tűz és Tűz, vagy mindent elsöprő, - vagy örök, 'tán hamvadatlan?
Azért ha úgy gondolom, egy Világégés is jó lenne már, - olyan "Purgatórium"- féle tisztítótűz!
Bevallom, már rég voltam tartalmasan nővel és lehet, ez is a bajom, de talán már eljutottam arra a pontra lélekben, hogy nem csak a szex kell!
Nem, hol-mi rózsaszín lepedőket gyűrni naponta, majd kába fejjel, s izzadt testel fetrengeni még egy kicsit! Szürcsölgetni valami ó-bort és álmodozni egy szebb életen!
Óh, megint...
- Tűsarok, három centi, lépcsőfok, "csúnya és dagadt" vagyok!
Tűz és tűz! - Hjaj
Már olyannak tűnik, mint egy lázálom! - Most ne, még ne!
De érzek, valami harmóniát, amit eddig még nem éreztem az életem során!
Ugyan hány rózsát kell még szirma-hullatnom, hogy észre végy?
És megint, mint a zakatoló malom.
- Tűsarok, három centi, "csak képzeld el", "csalódni fogsz", lépcsőfok és zöld-szivárványos csábítás!
Hjaj, - az a Tűz!
Látni, érinteni, szeretni és ölelni!
Már suttogom épp a neved!
De megint egy gondolat, mely tudatomon átszalad!
Már a legmélyebb ponton vagyok, - mi van ha csak játék az egész, egy csúfos játék ... - énvelem, majd megborzongok!
Most a szí...
vem egy kicsit fáj!
(Még a tollam is kifogyott!) Nem bírja ő sem a könnyeket!
Egy kicsit szipogok, de újra bánt a gondolat,
- egy tűsarok és három centi fogja kettétörni a boldogságunkat?
Remegő ajkal suttogom, -
- Tűsarok, három centi, lépcsőfok.
Tűz és Tűz és lángbaborult szerelem, és csak feledett hajnalok?
Már megint nem tudom, hogy hol vagyok,
- segíts nekem!
Már csak a párnám ölelem magamhoz, görcsösen szorítom, s megint a gondolat!
...tűsarok, három centi, lépcsőfok, -
Nem, ...ne! Átázott a lepedőm, egyszer fázok, majd máskor megfulladok!
- Így jött a hajnal.
Ébredek, - ébrednék, - de álmomtól nem tudok!
Könnyes szemekkel matatok a konyhában, kávé után koslatok, majd kortyolgatom s szívom magamba a forró illatot.
Bambán nézek magam elé, s újra támadnak a gondolatok!
Keserű az álmom, mit a cukor sem édesít!
- Most Te vagy, tűsarok, szoknyád libben a szélben, s én csak a lépcsőket számolom,
- lefelé,
- munkába kell indulnom!
Jó reggelt Kedvesem!
- Neked mindig itt vagyok!

20080911
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!

Hozzászólások

Ariadne - március 06 2009 22:44:41
Valóban nyűgös éjszakád lehetettt Lajos...
a befejezés... az már bíztatóbb
Ahogy leírtad, nagyon tetszett!
a sorok ahogy rövidülnek, nőnek,
egy szív görbére emlékeztetnek...