Éjszaka álmos hópihe szálldos,
Nappal a fagy foga csípi kezem,
Téli lepelben ébred a város,
Este a köd simogatja fejem.
Áll kicsi házunk, mint a mesében,
Hét közepén egyedül Te velem,
Régi reményünk reszket a télben,
Zsémbel a hajnali pára velem.
Mégis az esték mind kecsesebbek;
Tölgyfa hasábok a kályha mögött,
Régi szerelmek nem dideregnek –
Várnak az itthoni szent örömök.
Vágyom Öledbe, mint fára rigó:
Drága kis Asszonykám: Anikó!
ese23 - március 12 2009 07:42:24
Kedves Inpeters!
Mily bájos kis versike!!!!!!!
És főként, hogy még él a szerelem, ez teszi bájossá!
Csak gratulálni tudok!
T.: ese23
gufi - március 12 2009 10:52:12
Kedves Laci!
Ekkorát ugrottál az időben.28.és most 200.
Viszont nagyon jó időmértékes,a mondani valója,nálad örök.
üdv:gufi
rea - március 12 2009 12:01:13
Versed csodálatos.A ritmusa is!
Szeretettel:Rea
maximum - március 12 2009 13:44:48
Kedves Inpeters tetszik a 200. szonett is, de kíváncsi vagyok a többire is ám! Csodálatosan írod meg feleséged íránti szerelmedet! üdvözlettel: maximum
lnpeters - március 13 2009 11:20:38
Nagyon szépen köszönöm!
