|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Ülök a szobámban,
kettesben a magánnyal.
Érzem rám telepszik,
s vállamra nehezedik.
Szívemben a vágy,
fájdalommal jár.
Gyere hozd el a fényt!
Érezzem, hogy melegít.
Nézz rám kérlek!
Szívemet marja a mérged.
Érzem, ahogy szívódik,
s véremben oldódik.
Kegyetlen játék minden perc,
mely veled múlik el.
Mosolyod oly édes,
érzem, kér engem.
Lelkemet még is mérgezed.
Érzem a fájdalmat, marja,
apró darabokra zúzza.
S talán ki se bírja. |
|
|
- március 13 2009 10:33:52
Kedves Mónika!
Kívánom,hogy lelkedet semmi ne mérgezze!
Szeretettel:Rea |
- március 13 2009 10:52:33
Kedves Mónika tettszett a versed ami szomorkásan hangzik,ám szép üdv:gimenimillian |
- március 13 2009 14:21:58
Szép versedhez gratulálok!
" Lelkemet még is mérgezed.
Érzem a fájdalmat, marja,
apró darabokra zúzza.
S talán ki se bírja."
Kell ez az érzés, bármennyire is nehéz, ki is kell és fogod is birni.
Aztán majd szived újra kitárod, s hagyod hogy melegitse a fénylő
napsugár. Na ekkor már kész vagy egy új útra térni, s vágyni megint a szépre, s a jóra. Mi már igy vagyunk kitalálva. Kivánom,hogy
mielőbb süssön Rád újból a napsugár!
üdv.
era |
- március 13 2009 22:07:26
Kedves Mónika szépen jelenítetted meg versedben a magán kesernyés ízét . Szép versedhez gratulálok! üdövzlettel: maximum |
- március 14 2009 09:02:25
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a a szép szavakat!
Igazán örülök a jó kivánságoknak, köszönet érte! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
