Egy világba, ahol a lelkek sírnak.
- Oda tartok rendületlen.
Gyöngéd kezek féltve vissza húznak.
- Engedj kérlek, el kell mennem.
Érintésedtől vágyaim lángra gyúlnak
- de te nem jöhetsz én velem.
Egy világba ahol a lelkek sírnak,
ég a tűz halhatatlan.
Átadják a magamfajtát ezer kínnak,
üvöltenek kárhozottan.
Fekete láncokat testükre fonnak
és égnek hamvadatlan.
Egy világba ahol a lelkek sírnak.
- Nemsokára ott leszek.
Testrészeim a puha porba hullnak.
- Lecsukódik két szemem.
Érzéseim adom pár utolsó szónak:
- még éltem, szerettelek.
BeYu - március 14 2009 20:32:13
Nagyon jó a vers...egy-egy sornál végigfutott a gerincemen a hideg...remélem írsz egy olyat is, ahol a lelkek mosolyognak, nevetnek!
gufi - március 14 2009 21:03:22
Kedves Italy!
Remélem ha odakerül a sorsod nem a gyehenna tüzén kötsz ki.
Aki ijen verseket ír annak lelke bizony van olyan tiszta, hogy
valahol fent kössön ki.
üdv:gufi
maximum - március 14 2009 21:34:02
Szép versedhez gratulálok! üdvözlettel: maximum
Amy0621 - március 14 2009 22:59:20
Ez tényleg hűha! Nekem is nagyon tetszik! Gratu!álok!
Üdv: Ay
Italy019 - március 15 2009 09:33:08
köszönöm szépenbreménykedem én is h odafent kötök ki de kitudja
