Nevezetes napon
Ültünk a padon.
A vijjogás-szaggatta éjben
verset írtunk éppen
villogó fények között.
Hátunk mögött a tér,
hozzánk mégse ér
el a felbolydult világ.
Lelkünkben nyílik a virág,
szép szavak zenéje szálldos.
Hogy is lehetne álmos
a költő: szívében ritmus zenél,
dalt formál a szél
és egymás szavát felkapva
lázasan írják egy darabka
papírra szívüket
s minden hitüket.
bZsanna - március 19 2009 14:34:11
"...az angyalát!" Alig, hogy ide kattintottam, máris a szívemből szólt valaki, akárha én is írhattam volna! El vagyok ragadtatva! Szeretettel, bZs
gufi - március 19 2009 17:15:46
Kedves Marel!
Versed héve magával ragadó.Játékossága csodálni való.
Ritmusa egyenesen lelket felrázó.
üdv:gufi
reitinger jolan - március 19 2009 17:45:53
Egy délelőtt és egy szép vers.
Szeretettel Joli
Marie Marel - március 19 2009 19:41:09
Igazán kedvesek vagytok! Köszönöm!.
Gufi: még elpirulok...ennyi dícséret...
szoszircsi - március 20 2009 00:42:07
Érdekes, elkapott, finom életkép, hihetetlenül jó ritmusú, sodró és átvitt értelme is kifogástalan...
Tetszett
szí.
