ne sírj
borús éj
fázós lelkem
elázik
ne sírjatok
olvadó jégcsapok
magamra ébredek
úgy érzem
megfagyok
ölelj magadhoz
álmodó éjem
bonts nékem ágyat
csillag magason
ne mozdulj csak
csendbe ints
még a hajnal
karjaimban
álmodva ring
töröld meg
szemeim
ha látod
könnyeim.
majd dúdol
a szél
egy altató dalt
hogy lassan
ébredjen
mert különben
felriad
álomból ébred
a dermedt csend
két kezében tartja
vergődő szívem
szárnyra kél
a pillanat
ó felkelek
megkínozva
édesen
hunyt szeméből
szivárvány
könnycsepp
lerázva magáról
az éj porát
a reggel
huncutul
rám nevet
jocjo - március 20 2009 11:01:34
Kedves Alkotoklap! Költőien szép ez a reggel! Ezekután csak még szebb nappal következhet.Nagyon szép, kifejező verset írtál.
üdv. jocjo
rea - március 20 2009 11:04:01
Gyönyörű vers,gyönyörű képekkel!
Szeretettel:Rea
maximum - március 21 2009 00:22:43
"bonts nékem ágyat
csillag magason"
Minden sorod egy ragyogás.
"még a hajnal
karjaimban
álmodva ring"
Színes képek ezrei sorakoznak fel.
"a dermedt csend
két kezében tartja
vergődő szívem"
És szinte önmagukért beszélnek.
Te Gufi, András géniuszok vagytok és ragyogtok itt Napkorong ország földjén .
üdvözlettel: maximum
Santos - március 21 2009 07:45:47
Nagyon szépen köszönöm mindenki véleményét.
Üdvözlettel alkotok
piedone - március 21 2009 11:24:34
Kedves Alkotok!
Csodálatosan komponált versedben,nagyszerűen érzékelteted ,hogyan kell minden pillanatát lassan,komótosan kiélvezni a jó dolgoknak,amik körülvesznek bennünket.Csak meg kell látni!
Üdvözletteliedone.
iedone.
