öreg muzsikus
hangszeréhez
nyúl,
az
lágyan
kezei közé
simul
röppennek
az akkordok,
mint
tavaszi szélben
vidám galambok
összeölelkeznek
ujjakkal a húrok
s levetkezve
a lélek
csak úgy
meztelenül
táncol
tenger hullámain
ahogy sziklához
verődve
megtörik
visszazuhan
a mélybe
sikolt a sirály
a magas égbe
fut-fut, csak fut,
ujj a húrokon
néha feljajdul
egy-egy cisz-mol
lelkembe tép,
megráz
magával vonszol
fel a csúcsra
ledob
tajgatoszi ájulásba
ne tedd le még
a vonót
játssz nekem
játssz,
csendes altatót
ha megtér lelkem
altasd el
szóljon még
a muzsikaszó
reitinger jolan - március 22 2009 09:23:12
Ezt juttatad ezembe:
"Mondd akarsz-e játszani..."
Biztosan ismered Kosztolányi versét.
A zenéről is szólhat épp a versed, de lehet másra is asszociálni, ezért jó.
Szeretettel Joli
maximum - március 22 2009 11:58:45
Csodaszép! Én a zenéről tettem fel verset, de az egyik leggyengébb versikém . Te olyan finoman fejezted ki ezt az érzést. üdvözlettel: maximum
gufi - március 22 2009 14:38:33
Kedves Alkotok!
Elmerengve halgattam a vén hangszer muzsikályát,
És közben bíztatám én is még ne tegye le vonóját.
Érzelmes zenei dallamodhoz gratulálok.
üdv:gufi
jocjo - március 22 2009 16:43:45
Kedves Alkotok! Nekem egy népszerű nótát juttatott az eszembe!
Nekem nagyon tetszett, jázssz, szóljon még a muzsikaszó, hiszen nélküle élni sem lehet. Üdv. jocjo
