Csend hangja ül asztalon,
Ő néma, szürke telefon.
Az égen kúszó szürke felfők,
Esőt nem ejtenek, könnyek
Nem hullanak, dörej
Mi hang szól, idegen!
Te vagy csend?- néma hang!
Szürke telefon, mint
Asztalon ülő márványszobor.
Csend hangja! - nevemen szólít, Gizikém!
Nevemen szólít! -mint viszhang cseng fülemben.
Cseng fülemben.-kérdi mi lesz velem?
Mi lesz velem? - mi épp szívem kicsiny falat.
Parányi szíve már!-ajkamon piros fény,szólni fél!
S kezemben telefon- még csend hangját ölelem.
Egy éve alszik szívemben bánat!
Kertek mélyén hóvirág nyílik.
Élet fakad, csologány dalra fakad.
Odakünn fán rügy feszül,almavirág,
Mint, fehér völgy koszorú tekint.
Szívemben bánat, - zsong! zsong!
Mint kaptárban méhkas.
Szállj kas!- erezd szívem lelkét.
Add ott fönn, ott az örök békét.
