Egyszer volt hol nem volt, volt
Egy álmunk, ami már megholt.
Hittünk a szép szavaknak,
Repülő madaraknak.
Hittük szép lesz a világ,
Lelkünkben hervad a virág.
Minden madár tovaszáll
Magával viszi dalát.
Marad a puszta faág
És a hervadó virág.
Ily egyszerű az élet,
Benne a szálló évek
Minden marad ígéret.
Ígéret földjén élünk.
Ígértek szépet és jót
Édes volt benne a csók.
Ma is ígérnek, de mit
Ígérik a nagy semmit.
Talán az majd segít.
Ígéret földje itt van
Bízzunk mindig csak abban
Talán a vak ablakban.
A léket kapott hajók,
Ha nélkül már nem hajók.
Ígérni fűt, fát minek
Mikor már nincsen, hiszek.
Széttépett álomképek
Bennünk azok csak rémek.
Hiteszegett lelkeket
Hitetni azt nem lehet.
Adjunk hitet a jövőnek,
Mint csókot a szép nőnek.
Adjuk kezébe a fát,
Mit a féreg sose rág.
Ez a szabad képzelet
Mi bennünk oly édesded.
Válasszunk zászlóshajót
Mit a nép akar, a jót.
Legyen a lángoszlopunk,
Tudjuk hová tartozunk.
A lélek mély tengerén
Ott érzem magam én
Boldognak és vidámnak.
Válasszunk új csillagot
Mi szívünkben úgy ragyog,
Mint a béke oszlopa
Benne a hitünk maga.
gufi - március 24 2009 09:39:32
Kedves Zeta!
Talán álmunk egyszer valóra vállik,a hatalmas gödörből még ki nem látszik.Mikor majd kimászunk belőle,és nem jön az, ki ismét bele lökne,az obeliszk tetején kigyúl a fény talán még azt is megélem én.
üdv:gufi
ZETA - március 24 2009 14:11:19
Kedves gufi köszönöm a hozzászólásodat, remélem a második résszel jobban meg fogsz érteni. Üdv.: ZETA
maximum - március 24 2009 21:20:40
Szép lett...és varázslatos...üdvözlettel: maximum
