Nekem több kellett, mint üres szavak,
oly fájón, oly mélyen akartalak.
Te hideg, közönnyel szőtt falat
magad köré vontál,
Szívedben minden bűnös utat
gyöngéden lezártál.
S most mégis itt a falaknál
lélekvesztve állok,
mint szárnyaszegett madár
bebocsátást várok.
Elég lesz egy kis rés a szívedben,
hol megbújhatok dobogós csendben.
(2008)
iytop - március 25 2009 17:17:49
Emese,kevéssel soha nem szabad megelégedni.Versed őszintesége lenyügöz.
winston - március 25 2009 19:01:33
köszönöm, bár megvallom, a végével nem vagyok kibékülve, de mivel régebben írtam, így nem változtatok
piedone - március 25 2009 19:55:18
Kedves Mse!
Versed nyílt,őszinte és szívhez szóló!Gratulálok!Tetszett!
Üdvözletteliedone.
rea - március 26 2009 09:12:46
Kedves Mse!
Felülmúlhatatlan versed lelkembe költözött!
Szeretettel:Rea
maximum - március 26 2009 14:31:45
Kedves mse verseid ezerszínűek, és pompásak! üdvözlettel: maximum
lazi - április 02 2009 01:35:13
Kedves Mse!
A szerelem, amihez két ember kell, az mindig nehéz. Őszinte emberi érzés, nagyszerű szó kapcsolatokkal. Szomorúan szép. Nekem tetszik.
Grat: István
iedone.
