Ó, szörnyekkel megrakott
emberi szív-sötétkmra:
Úrtól levált leégett
üszkös tanya!
Szemek fényét vesztő,
önmagával mérő,
sóbálvány-képző
morbidok agya!
Ó, magasra zuhant,
kegyelmet lesajnáló
külön tornyot építők
elvetemült hada!
Hazugságra hajlott,
apát megtagadó,
kemény nyakú fiak!
Isten kőtábláit törő,
Fiának testét tépő
pokolszülte horda! -
Önpusztító életeddel
a Nagy Építész templomát,
a testedet te magad
hamvasztod el;
Nincs szükség az Úr
kénköves tüzének
reád szállására. -
Te öngyilkolós-öngyullasztós
öngerjesztős boszorka! -
Te magad ítéled el magad...
iedone.
