Hideg vihart kavarva tépted fel az ajtót,
arctalan lepelbe zárt üres testtel jöttél,
én éreztem rothadó b?zöd, a h?vös fájdalmat,
vinnyogva, fölém hajolva arcomba köptél.
Döbbenve torpantál meg hirtelen látva,
nem félek, nyálad élet vizével mosom,
felültem átizzadt ágyamon, izzó szemmel néztelek,
éreztem véd? angyalom hátam mögé oson.
Neked nem számít az id?, a tér végtelen,
élni vágyó szíveket csörtetve, megtiprod
ki rád vár fájdalomtól zokogva azt gyötröd, nem viszed
ki kapaszkodik az életért, azt röhögve írtod.
Takarodj a semmibe , ahonnan jöttél,
nem hívott, vágyott, jöttödre senki sem,
t?nj el vidd a vihart a fájdalmat magaddal messze,
váratlan itt voltál, élni akarok halni nem!
