kigyúlt a város égett a tenger
szentségek dőltek mind-mind halomra
vak sikolyod holtakat is felver
csitulj szívem és lelj nyugalomra
nincsen itt szükség ily megunt lomra
repedt harangként kondul a hang is
dallamod talmi porlepte ósdi
csendje is gyanús zokszava hamis
ideje volna most felszívódni
felszívódni egy megértő csendben
hol hallgat a szív szárnya sem rebben
rémes tornyain városok szerte
gyötrő kételyem gyöngyeit merte
szétporladt
szétzilált
elveszett
gyöngyeit merte
jó lesz ha húzol a két hű féken
hangod is csended is sérülékeny
gyúltak az erdők gyúltak a rétek
döngött a föld a Sárkány csak lépett
köpött mindenre sárga mérget
pedig csupán a szívem égett
Peszmegne Baricz Agnes - március 27 2009 18:19:00
Kedves Papon! Ez mesteri. Gratulálok.
Szeretettel: Ági
reitinger jolan - március 27 2009 18:27:06
Gratulálok a versedhez. Ez egy igaz spontánégés.
Szeretettel Joli
gufi - március 27 2009 18:39:15
Kedves Papon,szólj szívedre ugyan már ne verjen ennyire.
A féket húzd be jobban mert a végén leég és lerobban.
üdv:gufi
heaven - március 27 2009 20:04:57
Csodálatos, mint egy lángnyelv!
Papon - március 27 2009 20:50:00
Szia Andris!
Hát ez az. De a végén csak-csak hallgat az észre is, mert "A szív, a szív és az ész, Együtt mindenre kész, Mindig előre nézz! Légy merész! Célhoz érsz." (Dohányon vett kapitány??)
Üdv.:
Papon
maximum - március 28 2009 01:06:13
A versed egy égő lángnyelv! üdvözlettel: maximum
winston - március 28 2009 09:42:23
nagyon tetszett...
Papon - március 28 2009 10:32:21
Kedves Max!
..., mely már a csitulást követően csak örök zsarátnokként szendereg.
