Szíved bíbora oly halovány,
s Élet-kenyered
tésztájában
a kovász.
nem ismeri fel
az új utat,
mi kikerüli a kemencét!
Gőzölög imádva a Nagy Nap!
S a trón mellett,
üresben járnak az Élethősök!
Viola-színt hagynak,
s szövevényét az Igazság-giz-gaznak.
Levágja majd,
ki sorsáért kesergett!
Szürke parlagon állva,
a Sors fájó fejét
két kézzel markolászva,
eltüntetni siet,
s bevallja merészen,állva,
nem is volt bizarr az álma,
Valaki integet...
gufi - március 31 2009 10:59:31
Kedves Piedone!
Versed számomra az időnek rövid szegmense,
mi alatt tétova gondolatként átzuhan agyamon,
és felocsúdva magam kissé meg mosolygom.
üdv:gufi
rea - március 31 2009 12:35:10
Versed tetszett!
Szeretettel:Rea
sziszifusz - március 31 2009 17:40:14
Szia Piedone!
A sors már csak ilyen, megszenvedünk vele rendesen. Az új utakat nem mindig merjük bejárni, pedig itt-ott valaki mindig integet.
Majd 20 éve írt versed időtálló lett.
Érződik rajta az új keresése. Szép fiatalkori próbálkozás!
Szeretettel: Szisz
piedone - március 31 2009 20:40:58
Köszönöm mindenkinek,hogy megpróbálta kibogozni ításom
giz-gazából az igazságot és hozzászólásával INTEGETETT nekem!
üdvözletteliedone
maximum - április 01 2009 02:54:50
Szép versedhez gratulálok!
iedone
