Már alszik a város.
A Vándor magányos.
Útra kél éjnek idején.
Betonszörnyek közterén.
Bolyong úttalan utakon,
fák között az aszfalton.
Keresi szívdala párját,
S kutat, míg nem leli társát.
Vándor dala száll az éjben.
Éberen s tettre készen.
Szökken fáról fára.
Bádogdobozok között várva.
Lelke sóvárogva könyörög imát,
Epedez egy szerelmes szív iránt.
S időtlen időkön át vár Reá,
Ki hőn remélt szerelmét elhozá.
üdv:gimenimillian
