Vad sóhajokba fúló gyöngy kacaj,
Vágygejzír zúg a test halomsorán;
Kacagva fénylő bársonyos moraj.
Aranyló fényben fürdő víg tüzek;
A tündér szikrák kéjlő mámora,
Összefonódva remegő kezek,
Eltűnő percek édes kámfora.
Kint homokszürkén búskomor az ég,
Esőt könnyezve hallgat a világ,
A szél kavarja fel az út sarát.
Porból vagyunk, és ha már nem leszünk,
Világot csókkal mások váltanak;
Vágyunk a szélben mégis itt marad.
Torma Zsuzsanna - április 02 2009 10:54:17
Ez is nagyon szép, kedves Laci!
Mind a többi szonetted, Anikóhoz.
Ezt is már nagyon régen írtad. Régen volt...de igaz volt...s nem mes volt, ugye?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
rea - április 02 2009 12:31:24
Az utolsó sor örökre velem marad!Gyönyörű!
Szeretettel:Rea
lnpeters - április 02 2009 18:10:17
Nagyon szépen köszönöm!
maximum - április 03 2009 00:06:44
Minden sora egy kis virágszál! üdvözlettel: maximum
