Mennyből érkező, tünékeny, színarany szikra,
mely a bimbózó rügyet virággá fakasztja.
Arany fonálként tör magának a szférák közt utat,
csillámló lényével szépség után kutat.
Felhők mögül cinkosan ki-ki kukucskál,
a természet csodáiban pajtásra talál.
Zivatar eljöttekor, mikor a szomjas föld ázik,
bájosat kacag, s az esőcseppekben szivárvánnyá válik.
rea - április 02 2009 20:33:16
Kedves Heaven!
Megint olyan szépet írtál!Jó volt olvasni!
Szeretettel:Rea
gufi - április 02 2009 20:44:55
Kedves Heaven!
Mit ne mondjak gyönyörű,és valami reménysugár érződik
ki versedből.Az első két sor fantasztikus megjelenítés.
Azt kell mondanom, ma is csodaszépet alkottál.
üdv:gufi
Peszmegne Baricz Agnes - április 02 2009 20:59:24
Kedves Heaven!
Szép versedhez gratulálok.
(Az arany fonálként magának utat törő napsugarat nehezen tudom elképzelni. Nyilat, azt talán, de a fonál... egy kicsit puhának érzem ehhez a feladathoz. De ez csak az én érzésem.)
Szeretettel: Ági
maximum - április 03 2009 00:26:14
Szerintem is tüneményes a napsugarad, és mindent annyira varázslatosan jelenítettél meg benne! üdvözlettel: maximum
jocjo - április 03 2009 10:12:30
Kedves Heaven! Versedet elolvasva szívemben sok minden szivárványként tündökölt, mert olyan egyszerűen és szépen fogalmaztad meg a rügyből virágot és cinkos sugarakat, hogy az eleredő eső kacagását is szinte hallani véltem.Nekem nagyon tetszett
Szeretettel Jocjo
heaven - április 03 2009 20:03:44
Kedves Olvasóim!
Ezt a verset egy nagyon jó napomon írtam. Nem kell átvitt értelemben érteni, csak szerettem volna egy napsugarasat is.
Örülök, hogy tetszett nektek.
