Meghal
a
lélek,
ha
sírja
sem
bírja.
Szívembe
járó
tör
terheimnek
súlyát
nyomja.
Könnyeimnek
árja,
véremet
szívja.
Denevér
vagyok,
kit
rontás
űz
az
éjszakába.
rea - április 04 2009 11:41:54
Kedves Maximum!
Ismét remek!!!
Szeretettel:Rea
kormi37 - április 04 2009 13:59:21
Hátz a magány nem jó tanácsadó. megható sorok, de a lélek boldogan szálljon, ezen a szép tájon. Üdv. Kormi
gufi - április 04 2009 15:56:58
Kedves Maximum!
Versed hangulata nem valami fényes,
kívánom neked,ez legyen hamar véges.
A halott lélek, a tőr és a vérszívó könny,
egy idő múltán legyen becsukott könyv.
Légy vidám és szertelen minden percedben,
A mosoly legyen névjegyed, a következő könyvben.
üdv:gufi
piedone - április 04 2009 21:29:03
Kedves Maximum!
Keserű,de szép gondolatokat vetettél papírra versedben!
Fájdalmad,tőrként szúr soraidból.Gratulálok!
Üdvözletteliedone
Peszmegne Baricz Agnes - április 05 2009 22:06:05
Érdekesek az önazonosságba bújtatott ellentéteid.
iedone
