Szeretetem sok éven át,
Verte a szíved kapuját.
De zord ?rök vették körül,
És elküdték bástyáid közül.
Szeretetem vert hada,
Feladta, s elment haza.
Sokáig búsult, de nem tört meg,
S elfeledte vad kegyetlenségedet.
De most kinyílt egy hátsó kapu,
Címtábláján:"Szeretetnek tabu!".
Itt él a kéj és a vágy,
Ezt kivánod t?lem te galád?
S mikor hallod nem indítom útnak seregem,
Dupla falat építesz és a sért?désnek adod át embered.
De a csatának vége,csapatom már alszik,
És a gy?ztes zászlót most ?k viszik!
denes - augusztus 16 2007 05:11:13
Egyszer?en és sz?kszavúan mondhatnám: igen, galád.A dolgok azonban mindig megoldódnak, ha fájdalmak árán is.Szép volt a történeted.
OltariGirl - augusztus 16 2007 10:58:54
Köszönöm a kritikákat.Igen,Ica jobb így...sokkal jobb.
krisztina - augusztus 16 2007 19:06:53
Hát igen!Ismerem ezt az érzést!Remélem, már a múltad!
Nagyon keser? a versed, de szép!
Szeretettel:Kriszti
OltariGirl - augusztus 17 2007 10:50:13
Igen ez már a múltam.Ölellek:Eszti
