Egy dal kél ajkán
életre erősül
mint egy szél
tornádóvá
formálódik
birtokolva
tör előre
követelőzik
nem néz se
istent se embert
nyomul mint
barbár katona
vagy erdőben
az állatok
mint vadszamár
érzékiségében
levegő után
kapkodva
prédát űz
mintha ez volna
élete egyetlen
értelme vagy
utolsó próba
hogy énekével
meglasszózza
hálóba fogja
s haza vonssza
a FELLEGET a
- lepkekergető
álom-üldöző
esőfakasztó -
- Trubadúr.
Papon - április 08 2009 11:09:52
Kedves bZsanna!
Remekül ragadtad meg a trubadúrok és velük egy letűnt világ csaknem minden jellegzetességét. Prédája a trubadúrnak azonban többnyire nem csupán egy felhő, - amennyiben egy hölgy, donna, várúrnő szerelme nem puszta plátóiság, - hanem nagyon is az érzéki szerelem.
Persze léteznek a modern trubadúrok is. Óriási motorokkal, bőr szerelésben, akiknél meg a plátóiság már szóba sem jöhet. Ellenkezőleg.
Kérdés, te egyik típussal sem szimpatizálsz?
Szeretettel:
Papon
bZsanna - április 14 2009 09:35:34
Kedves Papon! Magamra gondoltam: mint női trubadúr. Plátói és érzéki egyaránt; szerintem kiviláglik a versből; viszont a kettő között vívódik; mint ahogy az antik és a modern egyaránt benne foglaltatik. Köszönök mindenkinek olvasást és hozzászólást, bZs
